3 hónap telt el.és én egyre jobban imádlak,
Már 90 napja,hogy álmaimban is téged látlak.
Több száz óra,sok ezer perc telt már el,
s szeretném,hogy mindez soha ne múljon el.
Vannak akadályok amiket le kell küzdeni,
bízom benne,hogy képesek vagyunk megtenni.
Te is tudod senki sem tökéletes,
hisz az ember megbolondul ha szerelmes.
Én szerelmes vagyok,és megörülök érted,
bármit is kérnél,én megtenném te érted.
Egy napot sem bírok ki,ha nem vagy velem,
ha nem láttalak,nem hallak téged szerelmem.
Ha nem lehetek veled,megőrjít a hiányod,
hiányzik a szemed,a hajad,az illatod.
Egyetlen dolog van amit ilyenkor tehetek,
hogy a lehető leghamarabb veled lehessek.
Hűségemet betartom,eddig is betartottam,
amilyenek megismertél,olyan is maradtam.
Volt egy ígéretem,amit máig is betartok,
örökké szeretni foglak,és melletted maradok!
Legyen ez a vers egy újabb fogadalom,
hogy minden szavam,továbbra is betartom.
Egyetlen célja van e szerelmes versnek,
sose felejtsd el,hogy mennyire SZERETLEK!!
Én is voltam boldog,csendes szép estéken.
Engem is szerettek,valamikor régen
De aki szeretett,most engem elhagyott.
Azóta virradnak szomorú nappalok
Azóta sírok ahol nem lát senki
Hogy egy hűtlen szívet.hogy tudtam szeretni
Ha szeretni akarsz,nézd meg kit szeretsz.
Mert mindenkivel boldog nem lehetsz.
Ha megtudnám mutatni a szívem
Látnád,hogy darabokban él bennem.
Gyere rakjuk össze ketten
Túl fiatal még ahhoz,hogy ennyit szenvedjen.
Elviselhetetlen ez a fájdalom.
Gyere búj hozzám angyalom.
Amióta megláttam a szemed
Szívem nem tud mást szeretni
Egyedül csak téged.
Azóta csak arra várok
Hogy átöleljem a világot.
De a világ nekem te vagy
Üzenj hogy még meddig várjak.
Ezer csillag az égen ragyog
Senki sem tudja merre vagyok
Senkim sincs mióta nem vagy az enyém
Egyedül vagyok s velem a remény
Hogy egyszer majd minden az enyém
Ha majd este lecsukod a szemed
Álmodban járj arra amerre én veled
Sötét éjszakát beragyogta fényed
Sosem voltam ilyen boldog
Csak mióta ismerlek téged
Amit a porba írunk elfújja a szél
Amit a szívünkbe vésünk örökké él
Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet
A szó hogy szeretlek a név a te neved.
Ne csalj meg senkit,gondolj magadra
Neked is fájna ha valaki megcsalna.
Csillagfényes álmaid váljanak valóra
Legyen ünnep lelkednek minden nap és óra
Kerülje el bánat örökre el házad
Érjen annyi boldogság,mit ember kívánhat.
Csak most búcsúztunk el egymástól és már is nagyon hiányzol.
Nálad van jó kedvem,boldogságom,mely biztonságot nyújt a külvilágtól.
Bárcsak elmondhatnám mit érzek,ha tudnád mitől félek.
Őrzöm minden egyes pillanatot,mikor magamba szívhatom illatod.
Mikor érzem tested melegét,látom szemed tiszta fényét,
Felszínre tör bennem minden érzelem,de számomra ez még is reménytelen szerelem!
Nem számít milyen kevés az amit kaphatok belőled.
Ha csak egy érintés,vagy egy csók tőled.
Mikor tested az enyémhez simul megállítanám az időt irgalmatlanul.
Mikor csókolsz vadul kívánlak határtalanul.
Röpke percek ezek,csak ennyi mi az enyém lehet.
De tudnod kell,hogy szeretlek s várom,hogy több lehessél egyszer!
Amikor tudod,hogy nem jön,de még is várod
Amikor tudod,hogy kár volt az egész,még se bánod
Amikor meglátod s hevesebben dobog a szíve
Amikor érzed érte remeg két kezed
Amikor várod,hogy újra eljöjjön a pillanat
Amikor várod,hogy ismét oda adhasd neki magad
Amikor várod hangját és szavait
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit
Amikor néznéd mosolyát és két szemét
Amikor vágysz arra,hogy megint feléd nyújtsa két kezét
Amikor nem bírod már,hiszen kavarognak benned a szavak
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad
Amikor elhiszed erre volt szükséged
Amikor elhiszed,hogy míg együtt voltatok ő is megőrült érted
Amikor megijedsz,mert rossz nélküle élned
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette
Amikor jó lenne,ha újra veled lenne
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene
Amikor rájössz,hogy mit sem ér a józan ész
Amikor döntesz,hogy miért is ne hiszen egyszer élsz
Amikor világossá válik,hogy bármily rossz ez még is jó neked
Amikor tudod.hogy tilos,de még is újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul hiába tagadom,nagyon SZERETLEK!!!
Ezerszer elképzeltem. Ahogy majd megpillantalak. Ahogy majd rám nézel. Ahogy a kezed az enyémért nyúl. Mosolyogsz, és én még nem merek hinni. Még nem merek nevetni. Kézen fogsz és becsukod az ajtót magad mögött. A falhoz támaszkodom, a lábaim már nem tartanak meg. Remegve várom, hogy mondj valamit, akármit, bármit...
Némán nézel, a szemed az enyémet faggatja. Közelebb lépsz, a szívem majd kiugrik a helyéből. Érzem az illatod, a forróságod. Nem tudom, melyikünk izgatottabb, melyikünk vágyja jobban a másikat. Annyi átbeszélgetett éjszaka, annyi elképzelt, megálmodott, elmesélt együttlét után most végre itt vagy.
Néhány pillanat fut át az agyamon, hogy milyennek képzeltem a csókod, de nem tudok gondolkozni, elveszed az eszem, elveszek a tekintetedben. Engem nézel, szememet bűvölöd, keresed benne a zölden szikrázó lángokat, a lobogást, és amikor felfedezed, tovább rebben a tekinteted, arcomat, orromat, számat figyeled. Elmerülök sötét íriszedben, szemed elsötétül, ahogy pupillád tágul, számat nézed, gondolatban már előrébb jársz.
Lassan, centiről centire hajolsz hozzám egyre közelebb, fejem a falhoz támasztom, egész testemen apró remegések futnak át. Egyik kezedben a kezem, a másik lassan a derekamra csúszik, érintésed megdermeszt. A szememet nézed, kiolvasod a vágyam, a szenvedélyem. Nem akarsz megijeszteni, sem lerohanni, értem viaskodsz - magaddal. Már érzem a leheleted, az ajkaim maguktól nyílnak, a szemed még nem engedi a tekintetem. A szívem a torkomban dobog, nincs elég levegő, nem is lélegzem, megszűnt minden, csak Téged látlak.
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is. Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Karjaim érted nyúlnak, magadhoz húzol, csókunk egyre hevesebb, feltör a sok elfojtott félelem, már nincsenek titkok, végre érinthetlek, végre láthatlak, végre érezhetlek... Halkan nyögöd számba az elmúlt hetek várakozását, ismeretlenül is ismerős, ahogy érzed a vágyam, érzed, hogy akarlak, kívánlak, örülök Neked. Percekig csókolsz a falnál állva, nem érintesz máshol, tenyered a hátamat simítja, ujjaink összefonódnak, szánk eggyé válik, az ízed az enyémmel keveredik, nem hallok mást, mint a dübörgő szívverésem...
Nehezen, de lassítasz a szenvedélyen, nem akarsz semmit elkapkodni, már tudod, érzed, hogy vágyam éppoly erős, mint a Tiéd. Nyelved végigsiklik ajkaimon, fogaimon, majd egy pillanatra elhúzódsz, hogy felnyitva szemed az enyémbe pillanthass. Talán látod benne az álmokat, talán látod benne az összes mesét, talán látod a ki nem mondott félelmeket, és a sosem hallott-látott csodát is. Látod az érzéseimet, és én viszontlátom őket a Te szemedben. Mosolyogsz..
Írok valakinek, aki nem is várja
Ki könnyes szemem álmában sem látja.
Írok ha megtiltod, ha össze is téped,
De jusson eszedbe, szeretlek Téged!! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
